E kort bátran nevezhetjük a közösségi média korának. A számtalan internetes platform teljesen átalakította a médiát, illetve azt, ahogyan a médiához viszonyulunk.
20 éve egyszerű befogadó voltál, és a tömegmédiánál volt a véleménymonopólium.
Ma viszont mindenki médium. Közölsz, véleményezel, megosztasz és részt veszel a közvélemény alakításában. A közösségi média demokratizálta a médiafogyasztást.
A közösségi média korában vajon a vásárlás is lehet-e közösségi?
A reklámszakemberek rémálma
Reklámos körökben változó vérmérséklettel ugyan, de többnyire elfogadják, hogy a 20 évvel ezelőtti „játékszerek” nem működnek (vagy legalábbis nem ugyanolyan hatékonysággal). Felismerték, hogy ebben a közösségi korban sokkal erősebben befolyásolják a vásárlási döntést az ismerőseid, illetve a különböző véleményvezérek – akik nem feltétlenül a cég marketingesei.
Ez persze régen is megvolt, csak régebben az óriásplakát – képzavarral élve – könnyebben túlharsogta a szomszéd véleményét, és könnyebb volt a hangosabb reklám alapján döntést hozni.
Nem egyszerűen arról van szó, hogy az emberek egyre kevésbé bíznak a klasszikus reklámokban (pl. egy tévészpotban), hanem maga a vásárlás folyamata változott meg.
Megmutatnám a saját példámon: venni szeretnék egy új alaplapot a gépembe, mert az előző megsült, elromlott, túl régi, nem kompatibilis vagy bármi más miatt nem jó. Régebben eszembe jutott valami újsághirdetésről egy márka, és a legközelebbi „offline boltban” azt a márkát kértem. Ezen a területen nem vagyok tudatos vásárló, nem ismerem a márkákat és a típusokat, szóval minden ilyen fogódzónak örülök.
Ma rákeresek. Elolvasom a techblogokat, utánanézhetek a fórumokban. Már a döntés előtt látom képen, hogy hogy néz ki. YouTube-on megnézem, hogyan szerelhetem össze a gépemmel, milyen processzorokat tehetek bele, hogyan futnak rajta a legújabb játékok. Facebookon egy állapotfrissítésbe kerül megkérdezni, hogy ki milyen alaplapot ajánl, és mindenkinek van legalább 2-3 olyan ismerőse, aki ebben járatos.
Tehát ahol a reklám elveszti a hatalmát, ott a közösség nagyobb hatalmat kap.
Nem újkeletű dolog, hogy az ismerősöm véleményét többre tartom, mint a cég véleményét. Ha a cég dicséri a reklámban az alaplapot, akkor tudom, hogy ez az érdekük (el akarják adni). Hitelesebb, ha az ismerősöm dicséri. Ő nem akarja eladni, a véleménye független. Nem a közösségi média találta fel ezt a jelenséget – pusztán könnyebben elérhetővé tette.
Mi az a közösségi vásárlás?
Definíció szerint közösséginek számít az a vásárlás, ahol a vásárlási folyamatban aktívan részt vesznek az ismerősök vagy a tág közösség és befolyásolják a döntéshozást. Ezt a cégek felismerték, és többnyire bátorítják: megadják a technológiai hátteret a megosztáshoz, véleményezéshez és ajánláshoz.
Egyből megjelentek olyan hangok, amelyek szerint ez a vásárlás jövője, és a régi modelleket felváltja az új. Minden váltáskor kísérletezni kell, amíg a dolog kiforrja magát: és megjelentek más hangok, akik a besült próbálkozások miatt temetni kezdték a közösségi vásárlást.
Az igazság azonban az, hogy a közösségi vásárlás még gyerekcipőben jár, és valószínűleg még pár év el fog telni, amíg igazán „beüt”.
Hol tartunk most?
A Facebook július óta tesztelgeti a „buy” gombot, amellyel közvetlenül megvásárolhatóvá tennék a hirdetésekben, illetve üzenőfali posztokban megjelenő termékeket.
A Twitter a közösségi ajánlásokat és termékemlítéseket kötné össze a vásárlással, az Amazon pedig a hestegvásárlással kísérletezik. A modell szerint az #AmazonCart hesteggel ellátott tweeteknél egy kattintással az amazonos kosárba rakhatjuk a tweetben említett terméket.
Ez persze nem feltétlenül egyszerűsít, hiszen hesteg ide vagy oda, még mindig be kell majd jelentkeznünk a vásárlásba. Mindenesetre az irány egyértelmű: a legnagyobb közösségi oldalak nyitnak a vásárlás felé, és csak idő kérdése, hogy tényleg kényelmes és könnyen használható megoldások szülessenek.
És amint a megoldások megvannak, a közösségi vásárlás nem valami „modern” és „papíron jól néz ki” lesz, hanem a mindennapjaink része.